Csillagászat, Űrkutatás

Az űrkutatás mindennapjaiba, az Emberiség jövőjébe enged bepillantást ez az izgalmas blog. Mikor indul a Mars-expedíció? Mik az Ember kihívásai? Volt vagy van-e élet a Marson? A Hubble űrteleszkóp szenzációs felvételei! Mi lesz a Hubble űrteleszkóp utódja? Rengeteg színes, érdekes témával, ez a csillagflotta.blog.hu!

Etarget

Etarget

FRISS BLOGOK

Naptár

augusztus 2016
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  <
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Etarget

Google Pagerank mérés, keresooptimalizálás

statcounter

linkcsere

freestat.hu  Linkgyűjtemény, linktár Linkkatalógus Link - Placc Linkgyüjtemény Linkster, a linktér! Hun-Web Katalógus és Kereső Linkgyár linkkatalógus Linkajanlo katalogusa LinkBank  Netfilter Linktár Webkatalógus Magyar Honlap Linkek TopSite.hu - A web legjobbjai.

 linkunderground   "  Free TopSite www.canga.hu :: Toplista :: Statisztika :: Bannercsere ::   Bannercsere   linkcsereWQW webkatalóguslinkcsereBannercsere

Újra embert küldene a Holdra a NASA

neney 2013.12.11. 11:13

A költségvetés meghúzása ellenére a NASA és a kutatók is emberes küldetésekben gondolkoznak, embert vinnének a Holdra: először 2021-ben az égitest és a Föld úgynevezett L2 Lagrange-pontjához, ami a Hold túloldalának felszínétől körülbelül 60 ezer kilométerre van. Majd 2028-ban a felszínre is leszállna egy emberes küldetés. 

Az új Orion űrhajó első tesztje 2014 szeptemberében kezdődik, 2017-ben legénység nélkül körberepüli a Holdat, így David Kring, a missziót tervező tudós szerint 2021-re már emberek is utazhatnak vele.

Egyelőre a hivatalos tervekben nincs szó emberes Holdhoz repülésről, az Orion űrbeli tesztelését viszont régóta tervezik. Az L2 ponthoz azért kell repülni, hogy egyszerre leteszteljék a kommunikációt a Földdel és a Hold túlsó oldalával.  

A tudós szerint a Holdat nem lehet megérteni anélkül, hogy ember látogatna oda. Egy ilyen küldetés pedig sokat hozzátenne az égitest geológiai megismeréséhez is. Utoljára 40 éve, az Apollo–17 járt a Hold felszínén. 

Az Orion űrhajó a Hold gravitációját használja majd, hogy eljusson az L2-es pontra. Ezzel 15 százalékkal többet utazik majd, mint az Apollo űrhajói, a legénység pedig akár két hetet is tölthet a mélyűrben. A felszíni küldetéshez rovereket is tesztelnek. A küldetés azért is fontos, mert újra kőzetmintákat hozhatnánk haza a Holdról: az Apollók által visszahozott darabok túl kicsik ahhoz, hogy az égitest keletkezéséről bármit elmondjanak. 

Szólj hozzá!

meghalt az ISON

neney 2013.12.02. 22:13

Sajnos a legutóbbi képek alapján szinte semmi remény nincs arra, hogy láthassuk a poraiból feltámadt, de aztán valószínűleg végleg elenyésző üstököst.

A SOHO napkutató űrszonda felvételsorozatán jól látható, hogy bármi is maradt az ISON-ból a napközelség után, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket:

A legutóbbi felvétel (a kép teteje felé) szombatról vasárnapra virradóra készült

Sajnos úgy tűnik, végleg el kell búcsúznunk az ISON-tól. A SOHO képei szerint szinte teljesen szétoszlott a maradványa, amely látványos jelenséget már nem fog produkálni. Német csillagászok számítása szerint a porfelhő viselkedését jól leírja egy olyan modell, amelyben a mag végső szétoszlása 2 órával a napközelség után történt. Ezek szerint valamennyi szilárd tömeg túlélte a napközelséget, de annyira megszenvedte, hogy két órával később teljesen szétoszlott, megszűnt az anyagkibocsátás a felhőben, és utána már csak oszlott, foszlott.

Jó lenne most az ISON-t a nappali égbolton, telihold fényességű objektumként látni, és jó lenne egész decemberben gyönyörködni fél égboltot átívelő csóvájában. Az ISON-t azonban elpusztította a Nap, ahogyan a napsúroló üstökösök többségét. Útjának követése ezzel együtt is izgalmas sztori volt, amelyből a csillagászok sok újat megtudhattak erről a különleges égitest-típusról.

ISON üstökös a Hubble űrteleszkóp felvételén, még a Naptól távol, idén májusban

AZ ISON már kikerült a napkutató űrszondák látómezejéből, így a következő napokban - amíg a nagyobb földi távcsöveket nem fordítják rá - nem tudjuk követni a sorsát. Az ISON maradványai nem fenyegetik a Földet.

Szólj hozzá!

ISON: tovább és tovább

neney 2013.11.26. 21:02

Bár ma megint borúlátó jóslatok érkeztek, az egyre gyorsabban feldolgozott, így frissnek mondható képeken továbbra is rendben lévőnek látszik az ISON.

A STEREO szonda felvételei alapján az elmúlt két napban megint leállt az ISON fényesedése, de ez már annyiszor megtörtént, hogy inkább türelmesen kivárjuk azt a két napot, ami még hátravan. E sorok megjelenésekor, 26-án este fél nyolc tájékán az üstökösös már alig 0,16 CsE-re, azaz 24 millió km-re van a Naptól, de aki csak reggel, a munkahelyén olvassa cikkünket, annak 0,13 CsE-re kell gondolni az üstököst. Sebessége átlépte a 100 km/s-os álomhatárt, fényességét 4,5 magnitúdónak mérik a képeken. Ma csak két állóképet mutatunk, az egyik ma hajnalban készült a szépen egymás mellé felsorakozott ISON és Encke üstökösökről, a másik csak néhány órával ezelőtt, az immáron komoly sebességgel haladó ISON-ról és lemaradó párjáról.

Szólj hozzá!

Az ISON-ról jelentjük

neney 2013.11.19. 14:47

Tíz nap múlva célba ér az ISON-üstökös, és végre kiderül, hogy milyen látványra készülhetünk a decemberi éjszakákon.

Pontosan tíz nap van hátra az üstökös napközelségéig, ráadásul e sorok megjelenés előtt fél órával lépte át a 0,5 CsE-s naptávolságot, vagyis már csak 75 millió km-re van csillagunktól. Sebessége jelenleg 59 km/s. A napokban hatalmas kitörésen esett át, amely megsokszorozta fényességét és a magból kiáramló anyag mennyiségét is.

Michael Jäger november 17-ei fotóján 7 fok után fut le az üstökös ioncsóvája a képről, valós hossza így meghaladja a 16 millió km-t.

20131118-ison-jager.jpg

Most még a Virgo csillagképben, a Spicától keletre látható, de naponta 3,3 fokot tesz meg egünkön, így pénteken átlép a Libra csillagképbe. Láthatósága emiatt gyorsan romlik, naponta két fokkal alacsonyabban látszik a hajnali, keleti horizont felett, bár ebből mi nem sokat láthatunk, hiszen a novemberi időjárás hozza a formáját. Vizuálisan nem is lenne nagy látvány, mivel a holdfény eltörli a halvány részleteket, de digitális fényképezőgépekkel biztosan szép felvételeket lehetne készíteni.

Denis Buczynski november 17-ei felvételét Nick James dolgozta fel úgy, hogy láthatóvá váljanak a kómában mutatkozó szerkezetek. A szökőkútszerűen kiáramló anyagsugarak mellett egy a magból kiáramló nagyon fényes jet is feltűnik, amely a mag nappali féltekéjén, a Nap irányába dobja ki az anyagot.

20131118-ison-buczynski.jpg

Az üstökös jövője még mindig nyitott kérdés, ám az mindenképpen pozitív, hogy minden korábban megfigyelt széthulló üstökösnél közelebb jutott a Naphoz. A külhoni észlelések szerint fényesedése a kitörés után ismét megállt, két napja 5 magnitúdó körüli becslések érkeznek, de a holdfény nehezíti pontos becslések készítését. Az alábbi felvételen például sokkal fényesebbnek tűnik az üstökös 5 magnitúdónál, de pontos mérés hiányában inkább azt feltételezzük, hogy a képfeldolgozás során igyekeztek kihangsúlyozni az üstököst, ezért tűnik fényesnek a Spica mellett járó vándor.

Vladimir Knyaz november 18-án Moszkva belvárosából is észlelni tudta a Spica mellett elhaladó üstököst:

20131118-ison-knyaz.jpg

Szólj hozzá!

Még mindig a sötétben rejtőzik a sötét anyag

neney 2013.11.12. 01:38

Az eddigi legpontosabb mérésekkel sem sikerült közelebb kerülni a rejtélyes sötét anyag megértéséhez, de legalább sikerült kizárni néhány korábbi, bizonytalan megfigyelésből származó jelöltet.

Ahhoz képest, hogy sötét anyag az Univerzumban található összes anyag közel 85%-át adja, szinte semmit sem tudunk róla. Az egyedüli biztos pont ez: ahhoz, hogy a látható anyag: galaxisok, galaxishalmazok úgy nézzenek ki, ahogy most teszik, szükség van ennek a megfoghatatlan összetevőnek a gravitációjára. De arról még sejtelmünk sincs, mi is alkothatja. A legjobb jelöltek eddig a WIMP-ek, vagyis a gyengén kölcsönható, nehéz részecskék, melyek elvileg elárasztják a Világegyetemet. Nehezek, hogy nagy tömeget adjanak ki, és nagyon gyengén hatnak kölcsön a látható anyaggal: lényegében folyamatosan és szinte teljesen észrevétlenül áramolnak át mindenen, a Földön, a Napon, rajtunk.

A szalmaszál, amibe a kutatók kapaszkodnak, a “szinte” szócska: jól megválasztott kísérlettel és nagyon sok türelemmel kivárhatjuk, hogy egy-egy kósza WIMP mégis eltaláljon egy normál atomot. A LUX (Large Undergound Xenon), vagyis Nagy Földalatti Xenon kísérlet az eddigi legpontosabb mérést végzi a dél-dakotai Lead városában, illetve alatta másfél kilométerrel. A berendezés a Homestake aranybánya mélyén, az egykori híres neutrínó-detektor helyén található. A mérésekhez 370 kg tiszta, szuperhideg, részben folyékony xenont használtak, amelyet fényérzékeny érzékelőkkel vettek körül. Ha egy WIMP véletlenül nekiütközne az egyik xenonatomnak, az felvillanást (szcintillációt) okozna a tartályban. A LUX detektor sugárzási szempontból a lehető legnyugodtabb hely a Földön: a nagy mélység mellett a tartályt több mint 200 köbméter nagyon tiszta víz is körülveszi, a lehető legjobban leárnyékolva azt a kozmikus sugárzástól és a radioaktív bomlások melléktermékeitől.

A LUX az első három hónapja alatt 160 eseményt detektált, ám a részletes elemzés után kiderült, hogy mind a háttérből ered: a LUX nem látott semmi váratlant. Hogy akkor mi ebben az újdonság? “Az elmúlt néhány évben több sötétanyag-kísérlet talált olyan jeleket a legalacsonyabb mért energiákon, amelyek a sötét anyagtól eredhetnek.” - mondta el Rick Gaitskell (Brown University, USA), a LUX egyik vezetője. - “Mi rengeteget dolgoztunk a LUX teljesítményének növelésén az alacsony energiaszinteken, de semmi jelét nem látjuk sötét anyagnak. “ Vagyis a LUX alapján a korábbi megfigyelések nem sötét anyagtól, hanem más forrásokból, feltehetően a háttérzajból származtak. A könnyű WIMP részecskéket most már kizárhatjuk a sötétanyag-jelöltek listájáról.

A LUX hamarosan ismét üzembe áll, 300 napnyi folyamatos mérésre készülve. Már az első 85 nap alatt is nagyobb érzékenységet ért el, mint az eddigi sötétanyag-kísérletek összesen. Egy év múlva pedig talán megtalálja az első WIMP-et. De ha nem, akkor is igen fontos eredményekkel fog szolgálni. “Minden nappal újabb és újabb modelleket tesztelünk a sötét anyag eredetére.” - mondta el Gaitskell. - “Ez roppant fontos, mert még nem ismerjük annyira a Világegyetemet, hogy az alapján kiválaszthassuk a jó elméletet. A LUX viszont segíteni fog a leszűkítésében.”

Szólj hozzá!