Csillagászat, Űrkutatás

Az űrkutatás mindennapjaiba, az Emberiség jövőjébe enged bepillantást ez az izgalmas blog. Mikor indul a Mars-expedíció? Mik az Ember kihívásai? Volt vagy van-e élet a Marson? A Hubble űrteleszkóp szenzációs felvételei! Mi lesz a Hubble űrteleszkóp utódja? Rengeteg színes, érdekes témával, ez a csillagflotta.blog.hu!

Etarget

FRISS BLOGOK

Etarget2

Naptár

június 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
Google Pagerank mérés, keresooptimalizálás

statcounter

linkcsere

freestat.hu  Linkgyűjtemény, linktár Linkkatalógus Link - Placc Linkgyüjtemény Linkster, a linktér! Hun-Web Katalógus és Kereső Linkgyár linkkatalógus Linkajanlo katalogusa LinkBank  Netfilter Linktár Webkatalógus Magyar Honlap Linkek TopSite.hu - A web legjobbjai.

 linkunderground   "  Free TopSite www.canga.hu :: Toplista :: Statisztika :: Bannercsere ::   Bannercsere   linkcsereWQW webkatalóguslinkcsereBannercsere

Etarget3

Nagy vihar volt a Tejútrendszer központjában

neney 2018.05.27. 08:28

Forrás: NASA

Új képeket közöltek a Tejútrendszer középpontjában lévő óriás fekete lyuk közvetlen környékének viharos eseményeiről. A különleges repülőgépről készített felvételek sokkal részletgazdagabbak, mint az űrtávcsövek más hullámhosszakon készült képei.

Sok más galaxishoz hasonlóan sajátunk, a Tejútrendszer középpontjában is óriási, mintegy 4 millió naptömegű fekete lyuk található. Ezt veszi körül egy gázból és porból álló, hét fényév átmérőjű gyűrű (Circumnuclear Ring, CNR), amelyből időnként anyag hullik be a fekete lyukba.

A kutatók ezt a gyűrűt és a közelében fekvő öt fiatal csillaghalmazt (QC, Quintuplet Cluster) figyelték meg a SOFIA nevű repülő infravörös csillagászati obszervatóriummal (lásd később). Megállapították, hogy a Tejútrendszer középpontjában 4-6 millió évvel ezelőtt különösen viharos eseményeknek kellett lejátszódniuk, ami heves csillagkeletkezést eredményezett, így jöhetett létre a megfigyelt ötös halmaz (QC). Hasonló, "csillaggyárnak" nevezett jelenséget sok más galaxisban is megfigyeltek. Egyes galaxisokban a jelenség kölcsönhatásban áll a csillagrendszer magjában lévő óriás fekete lyukkal, másoknál nem.

A kutatókat elsősorban az érdekelte, milyen mechanizmus gyorsítja és fűti fel a CNR anyagát. A Tejútrendszer központi vidékének tanulmányozása elsősorban a fekete lyuk működésének megértése szempontjából fontos. A Tejútrendszer magja közel van (kb. 30 ezer fényév), ezért részletesen tanulmányozható, bár a Tejútrendszer síkjában koncentrálódó csillagközi por akadályozza a kilátást.

Mindkét objektumot a 19,7, 31,5 és 37,1 mikrométeres hullámhosszon figyelték meg 2011 júniusában, a SOFIA 63. és 64. felszállásakor. A képek felbontása 2,5 ívmásodperc. A CNR-ről készített felvétel a Tejútrendszer középső, 20 fényév körüli kiterjedésű területét ábrázolja. A képen részletesen feltárul a fekete lyuk körüli, tórusz alakú gáz- és porgyűrű, a meleg por kirajzolja a gyűrű belső peremének szerkezetét. Különösen feltűnőek a gyűrűn belül a forró, ionizált gázból álló áramlások, ahol a gyűrű anyaga belehull a központi fekete lyukba. Bár ezek a gázáramok fényesebbnek látszanak, a mérések szerint a gyűrűben nagyobb az anyagsűrűség. Kimutatták, hogy a 65-85 K közötti hőmérsékletű gyűrű fűtése belülről történik, azt egy kb. 5 fényév távolságban lévő, a Nap fényerejének 20 milliószorosával sugárzó objektum biztosíthatja. Emellett magába a gyűrűbe is beágyazódnak melegebb tartományok, a kutatók véleménye szerint ezek csillagkeletkezési helyek lehetnek. A megfigyelt sugárzás döntően a gyűrű belső, 1 fényév vastag pereméből érkezik. A gyűrű középpontja egybeesik a Sagittarius A nevű erős rádióforrással, amelyet a Tejútrendszer középpontjával azonosítanak.

Forrás: NASA

Balra: a SOFIA közepes infravörösben készített felvétele a Tejútrendszer magját körülvevő gyűrűről (CNR-terület). A fényes, Y-ra emlékeztető alakú képződmény a gyűrűből a Tejútrendszer közepén lévő fekete lyukba hulló anyag. A természetesen láthatatlan fekete lyuk ott lehet, ahol az Y szárai találkoznak. Jobbra: a Hubble-űrtávcső (HST) közeli infravörösben, 1,9 mikrométer hullámhosszon készített felvétele ugyanerről a területről. A HST képén a főként a látható tartományban és a közeli infravörösben sugárzó csillagok látszanak, ezek viszont a SOFIA képén, a nagyobb hullámhosszakon már láthatatlanok maradnak. A rövid hullámhosszakon a Tejútrendszer síkjában található átlátszatlan por elrejti a közepes infravörösben, a SOFIA felvételén észrevehető képződményeket

A QC esetében azonosították a halmaz valódi tagjait (QPM, quintuplet proper member) és megállapították, hogy a megfigyelések összhangban állnak a korábbi modellel, miszerint porburokkal körülvett csillagokat látunk. Az egyes objektumok luminozitása legalább százezerszerese a Napénak. A porburkok belső sugara 260 és 5400 csillagászati egység (cse) közötti, külső sugara 13 ezer és 45 ezer cse közötti, a por hőmérséklete méréseik szerint 60 és 110 K között van (ami mínusz 160 és mínusz 210 Celsius-fok hőmérsékletnek felel meg, de a világűr viszonyai között ez melegnek számít).

Forrás: NASA

Balra: a SOFIA felvétele a Tejútrendszer magjától mindössze 100 fényévre fekvő QC területről. A képen kékesfehér színűnek látszó objektumok a fiatal csillagokat körülvevő porburkok, amelyeket a fényes, fiatal csillagok belülről fűtenek fel a közepes infravörösben erősen sugárzó hőmérsékletűre. Az alattuk látható, kissé elnyúlt, csepp alakú képződmény olyan anyagburok, amelyet egy nagyon nagy tömegű, ezért már élete végére jutott csillag dobott le magáról. Jobbra: a HST közeli infravörös felvétele ugyanezen tartományról. A csillagközi por elnyelő hatása miatt az izgalmas részletek ezen sem látszanak, a csillagok infravörös sugárzása viszont éppen ebben a tartományban tanulmányozható legjobban.

A SOFIA (Stratospheric Observatory for Infrared Astronomy) a NASA és a Német Repülő- és Űrügynökség (DLR) közös, repülő infravörös csillagászati obszervatóriuma. Mivel a látható fénynél nagyobb hullámhosszú infravörös sugárzást (tulajdonképpen a hősugarakat) a földi légkör nagyrészt elnyeli, ezért az infravörös csillagászati megfigyelések repülőgépek, ballonok vagy űreszközök fedélzetéről, illetve magashegyi obszervatóriumokból végezhetők. A SOFIA 2,5 méter átmérőjű, Németországban készített távcsövét egy Boeing-747SP repülőgép törzsébe szerelték be. A távcsővel az első észleléseket 2010 májusában végezték. Három legfontosabb műszere a közeli (FLITECAM, 1-5 mikrométer), a közepes (FORCAST, 5-40 mikrométer) és a távoli (HAWC, 42-210 mikrométer) infravörös tartományban dolgozik, a cikkünkben szereplő észleléseket a FORCAST-tal végezték. A gépet a NASA Dryden Repülési Kutatóközpontja üzemelteti, heti 3-4 felszállást hajtanak végre, a megfigyelés közben 13-14 km magasságban repülnek. A szakmai irányítást a NASA Ames Kutatóközpont csapata végzi, a Stuttgarti Egyetemen működő Német SOFIA Intézettel közösen.

Forrás: NASA

A SOFIA infravörös repülő obszervatórium egy Boeing-747SP törzsébe épített, 2,5 méter átmérőjű távcső.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csillagflotta.blog.hu/api/trackback/id/tr5613992832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2018.05.27. 08:59:28

Gyerekkoromban csillagász akartam lenni. Aztán pont Kulin György könyve vette el tőle a kedvem :(